2010. március 30., kedd

Paradicsomleves kapros túrógombóccal



Hozzávalók

Paradicsompüré:

sűrített paradicsom, 1 közepes fej hagyma, kb. 4 evőkanál tejszín, oregano, kevés rozmaring, só, bazsalikom (friss zöldfűszerek), 2-3 evőkanál liszt, 2 evőkanál olaj


A gombóchoz:

250 gr túró
friss (ha nincs, morzsolt) kapor
1 tojás
sok só
10-15 dkg búzadara

Elkészítés


Kevés olajon megpirítjuk a nagyon apróra vágott hagymát, kis liszttel és vízzel bekeverjük lassú lángon, majd hozzáöntjük a paradicsompürét. Mehet a só, meg a fűszerek gazdagon. Rotyogtatjuk picit, majd hozzáadjuk a tejszínt. Ettől lesz selymes, krémes, úgyhogy mehet bele több is, de max. annyit, hogy még piros legyen azért a paradicsomleves. 15 percig forraljuk, közben csináljuk meg a gombócokat.

Gombócok

Törjük át a túrót, keverjünk hozzá egy tojást és a darát, majd a kaporból annyit, hogy pont szép mintás legyen majd a gombóc. Kevés sót is tegyünk hozzá. Hogy mekkorát csinálunk, mindegy, az apró szebben mutat. Forrásban lévő vízbe dobjuk, gyorsan kész lesz, feljönnek a gombócok, még pár perc, és pont jó. Lehet külön tálalni, de van, aki a levessel együtt főzi meg. 

2010. március 16., kedd

Dagasztás nélküli kenyér - harmadik?


Van már ilyen recept a blogban, ezt most Mamakánál találtam, változtatás nélkül bekopizom, mert annyira aranyosan ír.  Ráadásul úgy érzem, érdemes kipróbálni. Tehát:

"Na ezt még az antitálentumok is meg tudják sütni,az eredmény pedig minden várakozásomat felülmúlta.

Tettem bele lenmagot is, és a harmadát teljes kiőrlésű liszttel csináltam. Ha beválik, érdemes egyszerre három-négy darabot sütni, és mélyhűtőbe tenni a felesleget. Egyszerűen ide másolom a forrást:


egy 2,4 dl űrtartalmú csésze (vagy egy cup-evőkanál-teáskanál mérőkészlet)

3 csésze finomliszt (a harmada minden változtatás nélkül lehet teljes kiőrlésű liszt)
*
1 1/4 tk só
*
1/8 kocka friss vagy 1/4 tk porélesztő
*
szűk 1,5 csésze víz (nyáron hideg, télen langyos)

Ez a harmadik (sikeres) kísérletem, úgyhogy most már gyakorlottan tettem a dolgomat. A hozzávalókat egy legalább 3,5 literes tálban kézzel összekutyuljuk (nem kell dagasztani, csak éppen, hogy elegyíteni), lefedjük, és szobahőmérsékleten legalább 12 órán át hagyjuk állni. Az enyém most csak 11 órát pihent, de a hőség miatt gyönyörűen áterjedt; sűrű kovászszerűségnek kell kinéznie. Aztán erősen lisztezett felületre borítjuk (a nagyobb szemcseméret miatt jobb a rétesliszt), és a négy szélét megpróbáljuk egymásra hajtani. Ha sikerül, a massza tetejét belisztezzük, és az egészet egy alaposan belisztezett folpackra borítjuk (így a hajtott fele kerül alulra), a tetejét ismét belisztezzük. Én kereszt alakban lefektettem két folpackdarabot, erre került hajtott felével lefelé a tészta, majd a kereszt két szárát felhajtottam. Az egészet konyharuhával letakarjuk, és két órán át pihentetjük.

Felfűtjük a sütőt a lehető legforróbbra (nálam 250 fok plusz légkeverés), és felhevítünk benne egy kisebb fajta öntöttvas lábast vagy pyrex edényt. A folpackról belefordítjuk a tésztát, és a kenyeret 30 percig lefedve, aztán 20 percig fedetlenül sütjük, végig maximális hőfokon. Többek zománcos lábasban vagy jénaiban készítették, nekem viszont az egyetlen méretes formám egy szélesebb fajta, szilikonos kenyérforma (ezt értelemszerűen nem melegítettem elő, viszont átforrósítottam a sütőben egy zománctepsit, és arra emeltem rá a formát), amit alufóliával fedtem le. Nekem fedetlenül is 30 percig sült (a 20 perces tűpróbánál még ragadt a belseje). Csak teljes kihűlés után szeleteljük, a legjobb még aznap, frissen.

A héja ropogós, de nem kőkemény, a bélzete szokatlanul fényes, de nem nedves, nagy erjedési lyukakkal. Olyan, akár a békebeli fehér kenyerek, amelyek csücskét még melegen elrágcsáltuk a boltból hazafelé menet."