Karfiol pirított morzsával

Hozzávalók:

1 fej karfiol, só, biovegeta, 2 ek. olaj vagy vaj, morzsa, tejföl, reszelt sajt

A karfiolt rózsáira szedjük  és alaposan megmossuk.  Sós, biovegetás vízben megfőzzük kb. 10-15 perc alatt, de közben figyeljük, szét ne főjön.... Úgy illúzióromboló.

Ezalatt a morzsát az olajon vagy vajon lassú tűzön megpirítjuk. ( A fotón a morzsa azért sötétebb, mint az átlagos, mert ez teljes kiőrlésű tönkölymorzsa....-szóval nem égett meg! )

A karfiolt leszűrjük és óvatosan megforgatjuk a morzsában. Forrón, hideg tejföllel meglocsolva és reszelt sajttal hintve tálaljuk.

forrás: Zamat és illat

Szilvaízes puliszka

Egy  három literes fazekat kétharmadáig vízzel (kb. 2 liter víz) töltve feltesszüka kályhára, tűzhelyre, ki hova főni. Amikor már zubogva forr a víz, beledunk egy nagyobbacska csipetnyi sót (kb. 1 púpozott kávéskanálnyit), majd mikor ismét zubogva forr, lassan csurgatva hozzákeverünk két csészényi kukoricalisztet, vagy kukoricadarát.  Természetesen, miközben csurgatjuk a lisztet, gyors mozdulatokkal, folyamatosan kavargatjuk a puliszkát, mint amikor tejbregrízt főzünk, egyébként csomós marad.

Ha már az összes kukoricaliszt benne van a fővő vízben, a fortyogó, sistergő kukoricadarás/lisztes masszát szapora, heves mozdulatokkal addig kavarjuk, míg a puliszka kezd elválni az edény falától. Ugyanis ez jelzi azt, hogy a puliszkaliszt vagy dara kifőtt. Vigyázat, ha nem kavarjuk eléggé gyorsan a puliszkát, a fröcskölő péptől komoly égési sebeket szerezhetünk!

Innentől kezdve éppen úgy használjuk fel a puliszkát, ahogyan jól esik. Fogyaszthatjuk bármilyen húsból készült pörköltek, tokányok mellé köretnek, ha kifejezetten hízni akarunk. De megállja helyét zöldségnapon is a különféle zöldségtokányok, gombapaprikások köreteként, illetve tésztanapon is csudafinom túrós-, ill. ordáspuliszkának, de kifejezetten ízletes bármilyen frissen főtt ízzel, dzsemmel. Mi utóbb fűszeres szilvaízzel fogyasztottuk - mennyei volt. 

Hozzávalók: kb. 2 liter víz, két csésze kukoricaliszt, vagy kukoricadara, csipetnyi só (kb. púpozott kiskanálnyi).

Fakanálforgató blogjából nyúltam a receptet. Különleges a blog. Annyira tetszik nekem a stílusa, hogy gyakran forgatom. Sok személyeset is ír, tele hasznos praktikákkal, különlegességekkel a recepteken kívül is. Böngészére ajánlom, különösen nemvegáknak:)

Padlizsán kockák

A padlizsánkockák ázsiai ihletésű szezámos-szójás öntetbe mártogatva finom és könnyű előételként funkcionálnak.

Hozzávalók:


- 150 g halleves
- 300 g padlizsán
- 2 gerezd fokhagyma
- 2 ek. balzsamecet (jobb, ha a fehéret használjuk)
- 50 g szezámmag püré vagy „tahin”
- 1 g karragén (E407)
- 1 g + 1 csipet konjac (E427)
- 1 szójajoghurt
- 1 citrom
- 1 ek. szójaszósz
- szezámmag olaj

Elkészítése


Kockázd fel a padlizsánt. Főzd puhára kb. 20 perc alatt a megtisztított fokhagymával a hallevesben. Add hozzá a balzsamecetet és a szezámmag pürét. Fűszerezd sóval, borssal, chilivel. 400 grammnyi keverékre lesz szükséged a továbbiakban. A kimért püréhez add hozzá az 1 g karragént és az 1 g konyakot. Keverd össze alaposan. Addig főzd, amíg meg nem jelennek az első buborékok (előfőzés), ugyanis ekkor aktiválódik a karragén. Keverd össze jól, majd öntsd ki egy négyszögletű serpenyőbe vagy tálcába. Hagyd megszilárdulni hűvös helyen.

Keverd össze a joghurtot a szójaszósszal és a citrommal, néhány csepp szezámmag olajjal és egy csipet konyakkal. Hideg helyen hagyd pihenni. Az öntet lassan, de magától be fog sűrűsödni.

A tálcán hagyott és megkeményedett pürét kockázd fel. Az öntetet minden vendégnek külön-külön pohárba tálald. Használj koktél pálcikákat és zellerszárakat, hogy könnyen mártogathatók legyenek a kockák. Garnélarákkal és pirított szezámmaggal tálald.


Hát, elég macerásnak tűnik, a karragént meg nem is ismerem, de érdekességként közreadtam azért a receptet. Hogy én elkészítem-e valaha - meglátjuk.


forrás: Gasztronauta

Boszorkánypogácsa

Mióta a Bakonyban élünk - pár hete - kedvenc foglalatosságaink közé tartozik terményeink begyűjtése. Rengeteg diónk termett, osztogatunk is belőle rendesen a családnak. Itt a faluban mindenkinek van diófája, fontosnak érzik ők is, mint én. Válságos időkben jó szolgálatot tehet.

Zé nagyon szereti az édes sütiket, úgyhogy mostantól begyűjtök pár diós receptet. Valamelyik nap elmegyünk Zircre diódarálót venni, mert az még nincs. Vajon az ajándék Bosch darabolónkkal megoldható? Majd veszem a bátorságot és kipróbálom. Készítek egy egyszerű dióstésztát, az is jó kaja.

És akkor most a recept, amit Ildinkótól nyúltam:

25 deka vajat habosra keverünk 15 deka nádcukorral, négy tojás sárgájával, egy kevés vanilin cukorral és annyi lisztet dolgozunk bele, amennyit felvesz, és már nem tapad a tészta a kezecskénkre mikor összemancsolni igyekszünk.  (én teljes kiőrlésű tönköly lisztet, lesz, ami lesz).
A tésztából golyókat formázunk, beleforgatjuk előbb egy tojásfehérje keményre vert habjába, utána durvára vágott dióba, aztán sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, benyomkodjuk a közepét, majd közepesen meleg sütőben szép sárgára sütjük. Mikor kisült, a mélyedésekbe lekvárt kanalazunk - meggy vagy  feketeribizli vagy szilva vagy ilyesmi lekvárt.

Hozzávalók:

25 dkg vaj
17 dkg nádcukor
vanília aroma vagy vanilin cukor
négy tojás sárgája
liszt amennyit felvesz
tojásfehérje felverve
durvára vágott dió
savanykás lekvár